pourtant rien

nem kérek én semmit 2011-ben csak egy kis békét, harmóniát, és hogy egyenesbe jöjjön az életem. ami elég egyenes. szóval egy olyan munkahelyet, ami 3 hónapnál tovább ad kenyeret nekem, s lehetőleg nem az ország másik végében van, ha meg ott van legyen ott G. is. ennyi.

      Valahogy úgy képzeljétek el ezt az egészet, hogy amikor cikáznak a fejemben a gondolatok, mindenféle életszerű/szagú, munka beli, szakmai, szívet sanyargató vagy dobogtató érzelmek hullámai csapkodnak a fejem felett, nem írok, mert utazom, aztán meg elmúlik.

 Hull a hó, s nem mellesleg az AIDS világnapja van. Ezzel a dallal, jelenettel gondolok mindenkire!

 nekem egy twitter kéne baszki. meg alacsony percdíjak-

Hogy milyen vicces az élet, meg a sors, azt még magam sem gondoltam volna. Öt nap múlva költözöm. új város, új munka, helyt állni és meghódítani.

Mikor Eger véget ért, nehezen képzeltem el mindazt, ami most előttem áll, s bár első nekifutásra csak egy hónappal kecsegtet, de ki tudja mi jön még.

Rég barátok, akikkel azt hittük, a legtávolibbak leszünk, s most tessék, egymáshoz egészen közel leszünk újra.

A szív. A szív pedig, nem szakad meg, a jövőképbe minden belefér, nem félelem, izgatottság.

Szóval. Kecskemét.

 
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

"hát sic transit gloria mundi
a dicsőség így múlik el
honnan lehetett volna tudni
hogy sic transit gloria mundi
a dicsőség így múlik el

s így állunk ismét mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
a magunk kárán kell tanulnunk
ismét itt állunk mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen"

és egyébként szerelmes vagyok a Kalákába, a Kányádiba, a Ferenczibe. tüppürüppüdü.

és azért Cseh Tamásba is.

          ódrej         üzenete:

a. utolsó pénz bedobása a hoppában egy félkarúba?

b. tanulókocsis bankrablás?

 Valaki jár a fák hegyén

Valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott 
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselõ félelem
kísért eddigi utamon 
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot 
vagy engem is egyetlenegy
sötétlõ maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
 egy megszületõ csillagon 
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem.

    Transilvania (L)

    Búcsú Kispál nagyon pörgés volt (L) :)

    Lánybúcsú móka-móka (L)

tök unom ezt a blogot.

amiért volt, az már nincs.

meg amúgy sincs mit mondanom.

:)

azt hiszem végülis örülök a nyárnak. strandbícs. megyek palázni. hétvégén meg grilleztünk. sok jó ember-jó barát-saláta-husi-süti-főtt kukorica-napraforgó ajándékul-bodzafröccs-radler-mézes pálinkák-torta-ki mit akar. feltöltődtem :)

G-val is felfelé ívelünk, igyekszem nem kitenni hullámzó kedélyállapotomnak... néztünk Picasso kiállítást, háziaskodtunk, nevetgéltünk, és a többi olyan dolog, amit egy üres lakás a rendelkezésre bocsájt. haha. megértünk már a továbblépésre, de a lottó 5-s nem a mi markunkba jutott :) (nem is töltöttem ki szelvényt :D)

várom a nyaralást, szervezzük a lánybúcsút, vezetek a forgalomban, (ez különösebb veszélyt csak Marisnak jelenthet, többiek mázlisan messze laknak) és önkéntes munkázom. elvagyok végülis.
(nem, ezzel nem nyugtatom magam, hanem leírom, hogy ha elfelejteném eszembe jusson). jajj és 22-én eredmények születnek, lehet legyek még egyetemista, na mit szólsz?

kíváncsi vagyok, tudod-e ki énekli ezt. (lesni, utánajárni nem ér :)

amúgy a dal találó, most ez az enyém.

szerintem már most kezdek teljesen összeomolni, de nem is mondok semmit, mindenkinek az agyára mennék vele, meg úgyis megvan mindenkinek a maga baja, és egyébként is, nah. nem szeretem a hiperérzékeny periódusokat, amikor mindent túlreagálok, és egy szépen néző szempártól is elbőgöm magam, pláne a (minimális) cseszegetésektől. nem tudom erre, hogy lehetne rágyúrni, de nem ártana.

az utolsó munkahelyen töltött napom iszonyú volt. mármint így érzelmileg. ez tényleg nem szimplán munkahely volt, valami más. olyan sok érzés kavarodott bennem, de tartottam magam, amíg bírtam... elmentünk szent misére, ahol a fiatalok nagyon ügyesek és helyesek voltak. szívszaggató volt végig nézni a társaságon, bár pár kedvencem jelen sem volt. egyszer csak beindult a könnyzápor, s onnan nem volt megállás. a csúcspont az volt, amikor az egyik munkatársam megfogta a kezem, a másik szép szavakat szólt hozzám és elénekelték nekem mind, az áldjon meg téged az úr című dalt, amit egyébként is nagyon szeretek. akkor már annyira sírtam, hogy nem bírtam abbahagyni, és a fiatalok is sírtak, szinte mind, aztán egyesével odajöttek megölelni, és mindenki piros-könnyes szemekkel és arccal mosolygott, olyan szép volt az egész, és tudom, hogy nem tudom itt visszaadni, és nem is akarom végülis, mert ez csak az enyém, egy olyan élmény, amit örökre el akarok tenni magamban belül, és elővenni, ha szomorú vagyok, vagy ha vidám, és közben visszaemlékezni arra, hogy itt vannak ezek a fiatalok a világban, akik mindenkinél tisztább szívvel tudnak szeretni, és sosincs bennük harag.

a szobámban élő szúnyogokat be fogom idomítani, majd pusztító-zümmögő hadsereggé szervezni, a későbbiekben, pedig tömegpusztítófegyverként bevetni őket olyan emberek, szervek stb. ellen, akik megérdemlik...

én leszek az igazságoztó.

(kéne egy feor kód)

ha gondolkodóba esnél, hogy tégy boldoggá, kenyerezz le, vagy akár vesztegess meg, a kérdésre a válasz igen egyszerű.... :

....zserbó-kártedór fagyiii.....

továbbra sem vagyok feldobva. az érzelmeim hullámoznak. hol sírok, hol iszom, hol nevetek...

nagyon fognak hiányozni a fiatalok. még nem mertem megmondani nekik, a hírt.