pourtant rien

a viharfelhők kezdenek elszállni fejem fölül. eddig pocsék érzelmi hullámok váltakoztak, olykor magukkal sodortak vagy alá merültem, betemetett rossz volt. most próbálok újra lélegezni és rájönni, mit rontottam el, mit rontottunk el, és, hogy lehetne jól kijönni a dologból. nem…

nyugszom.

kipihenve a tegnap. legalábbis azt hiszem, bár nem aludtam túl jól. azt álmodtam, hogy meghalt a Gof, agydaganatban. nagyon borzalmas volt, ellenben a tegnapi nappal, ami nagyon klassz volt, a kaotikus indulások ellenére. (lekésett busz, osztálykirándulós 3-osok, hatalmas gémboj csaták,…

miközben a "mérnök úr" házit ír, én szorgosan ásítozom, ő fel-fel hördül, hogy a kurva... és hasonló mélyből jövő érzelmes szavak, bambulok rá, és hiányolom, hogy közelebb legyen hozzám, legalább másfél méterrel. jóéjt.

mostanában nem vagyok képes értelmes bejegyzésekre (gondolom feltűnt másoknak is:), csak a zenék mocorgatnak, hallgatok, egész nap, valamit, főleg az elmúlt két napban, szinte egyfolytában utaztam, abszolút megérte... hétfőn buszra fel (vagy bizotsságosan kalandra fel) Eger, voltam…

kövezzetek meg:D:D:D:D de ezt nagyon bírom:)

ez a legjobb, az igazi:D:D:D, bár a depeche mode-os és a marilyn mansonos se rossz:D ma megyek hazaaa:) és olyat álmotam, hogy tiszta vicces:)