pourtant rien

Petrával mindig vicces a találkozás. pláne a Duna partos borozgatás:D ez volt a tegnap:) (persze lehet, hogy csak nekem vicces, de boldogan őrizgetek itt mindneféle baromkodás emlékét heheh)

eeeeeeeez az. voltam bringázni. olyan jól esett:) meleg, szél (persze szembe:S) és nap és aszfalt és a napraforgó táblák, meg a kék ég jajjj, de jó volt, felpörget:D és megtaláltam az IGAZIT (verziót):  

Edith Piaf est után. anyukámmal:)) Olyan szép volt. a dalok, a fények, a zenekar, a hangszerek. imádom a Várszínházat (Esztergom). Az út odáig, belesétálni a Bazilikába, az előadások előtt lesni a Dunát, a hidat, a lemenő napot. aztán, ahogy a nap lemegy, az esti fények uralnak…

mint láthatjátok ráérek. nem is olyan rég, ha jól emlékszem én vagy mi. nem. na szóval leszedtem az m1-es quimby ánplágd koncertet és olyan jó. ízelíteni fogok.először a zene: (azért ez, mert most ez a kedvenc, a régi jól beváltak és a kommersz, ám kedves, jó emlékeket…

ha egy hónapon keresztül folyamatosan nem jelentkeztem volna egy shit diákmelóra/melóra sem, megérteném. de nem így van. ó-lá-lá.lassan átjár a létbizonytalanság édes keserű érzése. nem is értem miért lakom ilyen putri megyében. átlagosan az állásajánlatok száma 5, abból…

non, rien de rien, non je ne regrette rien-széép:) nem, semmit de semmit, nem, nem bánok semmit.mostanában érdekeseket álmodom. igazi találkozások, ismeretlenekkel, rég nem látottakkal, és az elhúnyt nagyapáimmal. a jelenben, a múltban, a jövőben.  vagy a jelen valamiféle…

legjobb:):)