Idegölő, tudományos fantasztikus szigorlatot megelőző órák. (száma rohamosan fogy).

Kvázi készíthetnék egy leltárt, olyan bridzsit dzsónszosat, hogy elszívott cigaretták száma, pótcselekvésben elfogyasztott narancsok száma, beadagolt kávé mennyiség, stb. (már takarítottam is, és az imént majdnem nekiestem egy  porszívóval a gépházamnak) (amugy meg vajon sikerülne leszoknom a cigiről a vizsgaidőszak után?:S)  

Végülis, még fel is fedezhetek szembetűnő hasonlóságokat, pl. gigantikus ülep, bugyutaság, szerencsétlenkedés (bár a lábam épp nem hasonlít egy jetiére, nem főzök spárgával és nincs olyan óriás bugyim sem, bár lehet be kéne szerezni egy olyat, az évek múltával egyre hasznosabb lehet és az optikai csalódások néha biztosan jól jönnek:D).

na mindegy, barom vagyok, de van önkritikám, és bármin izgalmasabb most csámcsognom, mint az egyéni esetkezelés vagy a családon belüli erőszak problémafeltáró modelljén. Vááh. Ezért inkább anyázok, sajnálom magam, és rávetem magam Edi nutellájára, vagy valamire, amit épp találok. Majd jól meglopok valakit, itt úgyis ez megy. Szemet szemért! Szóval, ami most igazán nagy sérelmem, hogy a szép pöttyös üvegpohárkészletemből valaki elcsórt egyet, így csak 3 van, pedig iszonyatosan szép, és a Marcsitól kaptam és amugyis. Hiszti…

 Jajj a tegnapról meg csak ilyen csöpögősen tudnék nyilatkozni, de nagyon-nagyon jó volt, boldog vagyok (a bennem lévő feszültségeket leszámítva)!Séta, Esztergom, beszélgetés, ölelés, nevetgélés, aztán vacsora és a többit nem részletezem szeretem .

ez vicces, ha nem nőttél 190 cm-nél magasabbra esélyed sincs képeslapot küldeni: