Tegnap kitaláltam a heti hazazötykölődés közben, hogy készítek egy bejegyzést a legjobb hangokról, olyan zenékről, ahol a hang dominál.
Ma azonban Krucifiksz bevont a játékába, miszerint írjam le öt legkedvesebb könyvem, és most meg is teszem.
Olvasni jó, mindig is szerettem képzeletben utazni a főhősökkel, vagy főhős lenni, pozitív vagy negatív szereplővé válni, egy más korban, más világban:) Ráadásul az ősrégi gazdálkodj okosan társasjáték is megmondja: Olvass! az olvasás kellemes, hasznos, olcsó szórakozás:) Az anyukám, pedig könyvtáros:)
ha kedvenc könyveket kéne felsorolnom, szám szerint 5-t,igen nehéz dolgom lenne, mert majdnem minden könyv amit eddig (végig) olvastam, az kedvenc számomra. Onnan tudom, hogy mi a jó könyv, hogy végig viszem, vagy sem, gyorsan megy, vagy lassan, a vége felé lassításra parancsolom magam (ne legyen vége), illetve nem akarom, hogy vége legyen...
Könyvek, amik a kedvenc szó hallatára hirtelen eszembe jutnának:
Szabó Magda: Tündér Lala, mert mesés, igaz, aktualizálható a mindennapokra, mindemellett Szabó Magda zsenialitása minden mondatban megmutatkozik, és vicces is.
Szerb Antal: Utas és holdvilág (most ugyancsak Tőle, a Pendragon legendát olvasom) szeretem, ahogy leír, elképzeltet helyeket, személyeket, hogy azt érzem, én is Itáliában vagyok, valamint a sorokban elrejtett igazságokat. (ma bort iszom.. a halál egy ringyó...)
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, a polifónikus orosz regények llegjobbja (én legalábbis a Mester és Margarita elé helyezem) a cselekmény, a szerkeztés, a realista ábrázolás, a lélektani ábrázolás, az összetetség, fantasztikus!
Keyes: Virágot Algernonnak, szeretem a napló típusú könyveket, műfajilag ez is ide tenném, ugyanakkor lélektani rajz, egy életutat bemutató regény. A történet egy szellemi fogyatékos férfiról szól, akin végrehajtanak egy műtétet, fogyatékossága megszűntetésének érdekében... szomorú könyv.
Kundera: A nevetés és a felejtés könyve. Bár a Kundera korszak lezárult már bennem, ezt a könyvet nagyon szerettem, amikor olvastam, amit beillesztenék róla:
"Ez a regény Tamináról szól, és attól a pillanattól kezdve, hogy Tamina lelép a színről, Tanimáért szól. Ő a regény főszereplője és fő hallgatója, az összes többi történet az ő történetének a variációja, és úgy fut össze az életében, mint valami tükörben.
Ez a regény a nevetésről és a feledésről, a feledésről és Prágáról, Prágáról és az angyalokról szól" - írja könyvéről a Párizsban élő világhírű cseh író.
És ugye Prága, a mindigis kedvenc városom:)
De van még annyi annyi, pl. Albee: Nem félünk a farkastól drámája, a megkeseredett házaspárról, kicsinyes játékaikról, no és persze a Virginia Woolf-ra vonatkozó utalással, Zabhegyező (Salinger), amire bár már nem nagyon emlészem, csak a főszereplő fiúra,meg a szerelmére, meg, hogy naplós könyv, de tetszett, aztán ott van Lolita Nabokovtól, a pedofil Humbert és a kis bestia története, ami egyszerre érezhető fantasztikusnak és betegnek , vagy számos gimis kötelező (Németh László: Iszony, Beckett: Godot-ra várva, Brecht: Kurázsi mama stb. Jajj és persze a kihagyhatatlan gyermekkori kedvencem, Fekete István: Tüskevár az általánosból:)
És persze van még sok-sok, novella, elbeszélés, dráma, vers, regény no és persze mese, a kedvenc műfajom:)
Átadnám a stafétát, de összesen cska három úgy, ahogy "élő" blog olvasója vagyok, s azoból is az egyik Krusifikszé, visszaadni meg nem ér:)
Ma azonban Krucifiksz bevont a játékába, miszerint írjam le öt legkedvesebb könyvem, és most meg is teszem.
Olvasni jó, mindig is szerettem képzeletben utazni a főhősökkel, vagy főhős lenni, pozitív vagy negatív szereplővé válni, egy más korban, más világban:) Ráadásul az ősrégi gazdálkodj okosan társasjáték is megmondja: Olvass! az olvasás kellemes, hasznos, olcsó szórakozás:) Az anyukám, pedig könyvtáros:)
ha kedvenc könyveket kéne felsorolnom, szám szerint 5-t,igen nehéz dolgom lenne, mert majdnem minden könyv amit eddig (végig) olvastam, az kedvenc számomra. Onnan tudom, hogy mi a jó könyv, hogy végig viszem, vagy sem, gyorsan megy, vagy lassan, a vége felé lassításra parancsolom magam (ne legyen vége), illetve nem akarom, hogy vége legyen...
Könyvek, amik a kedvenc szó hallatára hirtelen eszembe jutnának:
Szabó Magda: Tündér Lala, mert mesés, igaz, aktualizálható a mindennapokra, mindemellett Szabó Magda zsenialitása minden mondatban megmutatkozik, és vicces is.
Szerb Antal: Utas és holdvilág (most ugyancsak Tőle, a Pendragon legendát olvasom) szeretem, ahogy leír, elképzeltet helyeket, személyeket, hogy azt érzem, én is Itáliában vagyok, valamint a sorokban elrejtett igazságokat. (ma bort iszom.. a halál egy ringyó...)
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, a polifónikus orosz regények llegjobbja (én legalábbis a Mester és Margarita elé helyezem) a cselekmény, a szerkeztés, a realista ábrázolás, a lélektani ábrázolás, az összetetség, fantasztikus!
Keyes: Virágot Algernonnak, szeretem a napló típusú könyveket, műfajilag ez is ide tenném, ugyanakkor lélektani rajz, egy életutat bemutató regény. A történet egy szellemi fogyatékos férfiról szól, akin végrehajtanak egy műtétet, fogyatékossága megszűntetésének érdekében... szomorú könyv.
Kundera: A nevetés és a felejtés könyve. Bár a Kundera korszak lezárult már bennem, ezt a könyvet nagyon szerettem, amikor olvastam, amit beillesztenék róla:
"Ez a regény Tamináról szól, és attól a pillanattól kezdve, hogy Tamina lelép a színről, Tanimáért szól. Ő a regény főszereplője és fő hallgatója, az összes többi történet az ő történetének a variációja, és úgy fut össze az életében, mint valami tükörben.
Ez a regény a nevetésről és a feledésről, a feledésről és Prágáról, Prágáról és az angyalokról szól" - írja könyvéről a Párizsban élő világhírű cseh író.
És ugye Prága, a mindigis kedvenc városom:)
De van még annyi annyi, pl. Albee: Nem félünk a farkastól drámája, a megkeseredett házaspárról, kicsinyes játékaikról, no és persze a Virginia Woolf-ra vonatkozó utalással, Zabhegyező (Salinger), amire bár már nem nagyon emlészem, csak a főszereplő fiúra,meg a szerelmére, meg, hogy naplós könyv, de tetszett, aztán ott van Lolita Nabokovtól, a pedofil Humbert és a kis bestia története, ami egyszerre érezhető fantasztikusnak és betegnek , vagy számos gimis kötelező (Németh László: Iszony, Beckett: Godot-ra várva, Brecht: Kurázsi mama stb. Jajj és persze a kihagyhatatlan gyermekkori kedvencem, Fekete István: Tüskevár az általánosból:)
És persze van még sok-sok, novella, elbeszélés, dráma, vers, regény no és persze mese, a kedvenc műfajom:)
Átadnám a stafétát, de összesen cska három úgy, ahogy "élő" blog olvasója vagyok, s azoból is az egyik Krusifikszé, visszaadni meg nem ér:)
Utolsó kommentek