Bennem mennyi ócska vágy van,
S mennyi vád van ellenem.
Mindet le kellene ráznom,
El kellene ejtenem.
Mégis bennem úgy csörögnek,
Mint babzsákban a babok,
Üzengetik már a rögnek,
Miféle sárból vagyok.
Ágyba kell engem temetni,
Tán reggelre kikelek,
Bár ma bennem van seregnyi,
Akad itt elég gyerek.
A földön van utódom bőven,
S lesz is, osztódnak tovább,
De nem sokszorozódom fenn,
Csak vétkeim szaporák.
Ugyanegy úton taposva,
Elbuktat minden gyökér,
Kaszám éle csupa rozsda,
A fű a homlokomig ér.
Istenem rabolj ki sportból,
Legyek üres-üreges.
Tölts ki, vess szét tömlőt újbor,
Csak a végén te nevess,
Csak a végén te nevess.
Utolsó kommentek