uh baszki, a tegnap este katartikus, olyannyira (ezt, hogy írjuk?), hogy egyenesen rokksztárnak érzem magam.

mekkora életérzés volt, isteeeeneeeeeeeeem! pörgés ugrálás tánc ének, no és persze, impulsive Menschen, kennen keine Grenzen-

végigzúzod az estét az emberek jönnek mennek a társaságban, mindig jön valaki és bővül, aztán a másik megy, volt Anna, Tomi, Máté, Gergóó, meg kicsit Juli, meg Norbi és Gofri (de ez standard) aztán a barátnőik akikkel jó volt, meg Rita, meg barátai, meg idegenek, meg zenészek, akiről kiderül, hogy holnap játszik, meg aki abban játszik amire ugráltam és felír a listára, ha akarom (nem:), mm. a másik, meg vicces hapsik és sok pálinka, meg tánc, tánc, tánc, meg zene, zene, zene, fáj a talpam, a fejem, a karom, az élet, a világ, de tökmindegy.

és azt hittem, hogy éjjel 2-kor már meg akarok majd halni, hogy álmos vagyok ás fáradt, aztán épphogy elértük az elsőt és fél 7-re haza, már pirkadt, ez mindig olyan nyomasztó. aztán meg 3 óra alvás után felébredtem, mert fájt minden.

és pálinka? blőőőő.