Tegnap detoxikálóban jártam.

hahha.

Egy ilyen kezdést nem lehetett kihagyni. Szóval Maris kérdésére válaszolván írok róla pár sort.

A kórház nagyon durva, lepattant, olyan, mintha a múlt században egy pszichiátrián lennél (helyenként, idézte bennem az Ópium c. film hangulatát). Van egy hosszú folyósó, az egyik felén alkoholisták ücsörögnek, akik bent laknak, mert le akarnak szokni, valószinűleg, persze, ha sikerül is nekik, nincs túl sok évük hátra, mert olyan máj és agykárosodást szenvedtek már, ami javíthatatlan állapotba hozta őket. Az információk nagy része számomra nem volt ismeretlen, azonban elcsodalákoztam, hogy a dietetikusok (akikkel voltam) mennyire nincsenek képben, és minden egyes mondat vagy adat után: hú, há, óóó. :D

Ezt nem úgy értem, hogy a dietetikusok ne lennének okosok, vagy bármi, hiszen ez nem a terültük (ugyanúgy nekem sem, csak vannak ismereteim innen-onnan), hanem a társadalom egészére gondolva meglepő számomra, hogy a nagy többségnek milyen kevés információja van a szenvedélybetegségről, az ellátórendszerről stb.

A detox. önmagában elég lepukkant, van egy ajtó nálküli terem, száll a cigifüst, és ül egy Doki, aki várja a delikvenseket-főleg hajléktalanok, ki visszajáró, ki egyszeri páciens. Megvizsgálják, adnak rájuk egy hálóinget, majd 24 órára bezárják őket egy terembe (amiből kettő van, vas ajtók mögött, az ajtón a felirat: férfi detox, női detox, alkoholos filccel). A terem igen egyszerű, csempézett fal, és pár matrac a földön, amin kuporodnak a józanodni vágyók...

Gyomormosást nem csinálnak, ha nagyon igerültek, szedálják őket.

A második emeleten szintén hosszú folyósó, az valamivel nyugodtabb, letisztultabb. Bácsik rejtvényt fejtenek, mászkálnak az egyik oldalon, a másik oldal, pedig zárt osztály, ott laknak a drogfüggők.

Az ott lévő emberek szabad akaratzkból vannak töbnyire, így nem tudom mennyiben mbezsélhetünk hatákonyságról, az intézménynek semmilyen statsztikája nincs (ami számomra furcsa, valahol érthető).

A drogosok kis százaléka akar leszokni, nagyobb esély van arra, hogy menekülnek valaki előle (dealer, rendőrség), kell egy papír a családnak- játszmák, vagy bejönnek üzletelni-terítik a cuccot egymás között. Foglalkozik velük egy team, így kezelgetik őket.

A rendőrségnek adatokat nem adnak ki, csak abban az esetben, ha konkrét személyt keresnek és hivatalos formában keresik fel az intézményt, azaz:

-Kis Pista bent van? -Nem adok ki információt.

Ez valaki számára döbbenetes információ, hogy nem a törvény oldalán állnak, szerintem teljesen rendben van. Betegek. Nyilván való, hogy nagy eredményességre nem vezet, de szociális szakemberként mindenki tudja, hogy az ember az érték, s nem a törvény, illegális szerek elleni harc, máshogy most nem tudom megfogalmazni, de érted :D

A srác, aki körbevezetett minket nagyon jó fej volt, tiszta cinizmus, kicsit meggyötört, borostás (hmm :) nagyon tetszett:D:D). Azt tanultuk tőle:

“Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.”

Arra viszont rájöttem, hogy még ebben a környezetben, egy ilyen lepukkant helyen is jobban otthon érezném magam, mint a nénikkel. Azt hiszema piercing se lenne akadály. :D