Tudod, az interjú előtt nagyon izgultam. Liftezett a gyomrom, kiszáradt a szám, meg minden ami kell, úgy igazából. (Jó, hogy Gofri elkísért és tartotta bennem a lelket (L)).Aztán az ajtóhoz értem, ahol egy szimpatikus mankós fiatalember felvilágosított: csak nyomd meg a gombot! :) okéé, nem lesz ez rossz, kezdtem megnyugodni. Amint beléptem, minden kételyem elszállt, mindenki barátságos és segítőkész volt! még nem éreztem ilyet: ez én vagyok, ez nekem való!!!!

A falak narancssárgák (persze), amikre mindenféle minta van festve, iskolás gyerekek vesznek részt az interaktív kiállításon, beleélik magukat a játékba, és egy helyzetbe, amely egy "másabb" világhoz vezet.

Az interjúra térve jól ment. Nagyon kellemes volt, nem izgultam, magam adtam és vagy 40 percen keresztül beszélgettem a férfivel, aki a leendőbeli(m) hhehe munkatársam lehetne:) Nagyon szimpatikusnak talált, felkeltettem az érdeklődését, de nagyon sok jelentkező volt, nem tudom mennyi esélyem van velük szemben... De bízakodom. (csak annyira, hogy ne törjek össze, ha mégse). Mindenesetre élménynek nagyszerű volt! :)

MÉG REMÉNYKEDEM AZÉRT!!!!! HÁÁÁÁÁTHA!!!!!!!

hogy érezzétek: picasaweb.google.hu/ability.park/AbilityParkBudapest#

na ezért akarom:)
Holnap, pedig egy másik interjú, egy másik profil. Ugrálok a szociális ámbár szerteágazó szférában. hopp.