Amikor igazából segítő lettem.

Ma megtörtént a várva várt első munkanapom! Nagyon tetszett, jól éreztem magam :)

Az épület barátságos, az ablakok fa keretei cseresznyés függönyöket fognak közre, növények, képek- fény és szalvéta egyaránt. Rengeteg üvegfesték, mindenhol kis minták, a plafonokról pedig tündérek, boszorkák, és pillangók csoportjai lógnak alább. IMÁDOM!!!!

A munkatársak nagyon szimpatikusak, egyik egy édes katolikus nagycsaládos anyuka érzést keltő alföldi cipős hosszú lenvászon egyberuhás nő, illetve egy temperamentumos, igazi irányító, csapatot kézben tartó kreatív nő, jó páros! :)

Amikor sérültekkel foglalkozó segítőket látok, átjár valami bizsergető érzés, hogy mennyire jók és mennyire jól csinálják. Milyen kisugárzásuk van, hogy tudnak bánni másokkal, hihetetlen energia.

Vajon ez bennem is megvan? Vajon külső szemlélő mit lát a munkámból? :)

Egyébként a srácok aranyosak és helyesek. Meg kell tanulni mindenki kis ügyeit, dolgait, bajait, így könnyebb lehet a közös munka! Középsúlyos sérültekkel voltam, van köztünk 2 ds-s, egy wilson-szindrómás, retardált, skizofrén, autisztikus, hiperaktív, és még ki tudja mik, ezek a betegségek elég komplexek. Van két leányzó, aki nem tud beszélni, hangokat adnak ki, olykor egy-egy artikulálatlan szó is kicsúszik, de semmi több. Az egyik fél óra egymás mellett ülés után adott puszit :)

Van egy kis hódolóm is (mindenkinek hódol ám), a világ legeredetibb csajozós dumájával állt elő:

"Az anyukám és az apukám nagyon aranyosak. Nem jössz fel hozzám? Megmutatom a fényképüket!" :D:D:D:D

Ezen olyat nevettem, nagyon vicces volt! meg, persze akart mindent, látogassam meg, menjünk koncertre, meg ki tudja mit :) Ő egyébként nagyon okos fiú ám! Szóval érdekes, hogy ki miben ügyes és miben nem.

A másik ami elég furcsa érzés, hogy többnyire velem egykorúak a srácok. Olykor elszomorít, hogy kinek milyen rész jut ebben az életben, illetve mitől lehet ez teljes, remélem sokat segítünk nekik ebben!

A napirend egyébként nagyon tetszett: szörpözés (bodza), aztán kézműveskedés: szövés, üvegfestett pillangók kivágása, drótozása, felfűztem nekik cérnára, hogy majd felakasszuk őket a többihez. Aztán nemezeltünk, anyáknapi ajándékok lesznek, virágok! Minden csupa szappan és szösz :) Utána rendrakás, éneklés és zenebona (csörömpölés mindenféle hangszerrel). Majd a várva várt ebéd, feladatosztás, rendrakás, diavetítő (VUK, kismalacos forró vizet a kopaszra), aztán kis kártya, memória, szöszmötölés, közben végig nevetgélés, medvehagymás kenyér uzsonnára és egyszerre figyelés sok emberre:)

Holnap is legyen ilyen :)