Nincs internet, pedig számtalan gondolat kavarog a fejemben már napok óta, tündérek, hercegek, Lala, jó és rossz, igazmondó, részeges, néma hal, szárny, jogar, gondolat olvasó szemüveg, nonvideor, konvertor, emberek és a többi. Ez a pár sor, már szinte szabad asszociáció, kedvenc foglalatosságom mostanában.
Szállok, utazok, nagyot gondolok, kicsit elcsendesülök, hangok, belső és külső, muzsika, léleksimogatás.
Miközben elmerülök a mesekönyvekben, próbálok parallelmód önmagamban is elmélyedni. Foglalkoztat az önismeret gondolata, mindig is foglalkoztatott, mostanában, pedig egyre gyakrabban, rendszert a káoszból…
Nagyon fontosnak tartom, itt van hát az ideje, hogy felkavarjam a bennem már rég leülepedett szart, bocsánat a vulgáris kifejezésért. Nem tudom miért jó az embernek, ha egyszer csak elővesz már szinte elfeledett problémákat, feltépdesi a mára már keservesen begyógyult sebeit, nem tudom, de KELL! -minden ember mazochista?
Kell a negatívum, állítsuk hát piedesztára azokat a félelmeket, amik felett elsiklottunk, amiket még nem dolgoztunk fel, tegyük, a széttörtet egésszé. Kell a pozitív önismeret is, hogy milyen vagyok. Milyen az az ember, akit nap, mint nap a tükörben látok, akinek minden rezdülését, belső hangját hallom, akiről gyakran fellengzősen azt hiszem: ismerem.
Aki valakinek a lánya, testvére, szerelme, barátja, barátnője, bohóctársa, csoporttársa, lelkitársa, szemetes ládája, vigasztalója, aki hisz, akiben netán hisznek…
Olyan sokfélék vagyunk, színes mozaiklapocskák adnak egészet és minden, de minden kapcsolatunkban más jellemvonásaink, vagy színeink dominálnak.
Kutatom, keresem, ások, találok, felveszek, eldobok, megállok, tovább lépek és újra és újra, nap, mint nap, egyet előre kettőt hátra, ugróiskola, társasjáték, önmagaddal, skizoid?
Persze nem mániákusan, a túlzott önismeret lehet káros, még a Popper is megmondta -tegnap volt szerencsénk virtuálisan köreinkbe engedni, mit mondjak, nem kicsit vicces a székre lehelyezett laptop, melyen a futó media player Popper előadását tárja elénk.
Érdekes volt. Ego, psyhé, persona, közvetítő közeg, hasznos, káros, súlyos, túlzott, beleroppanhatsz, tönkremehetsz, számolj el magaddal: mit tettél? Mit nem tettél? Szerencsésnek tartom magam, hogy húsz éves koromra egészen sok mindent éltem át, s ez a közben lepergett évek folyamán hol szürkévé, hol egészen káprázatos színekké forrta ki magát és azért is, hogy most felmérem, felmérhetem, remélem fel tudom mérni, mit kell még tennem, biztos van valami célja létünknek ezen a bolygón, földön, poklon, csodán.
Az álmok. Azok betegesek, kínlódom tőlük gyakran, mar, fáj, zaklat, reális, szürreális, saját félelmek, új félelmek, megtörténtek és meg nem történtek.
Felszabdalt kezek, vérben tocsogó testem, bekenem magam, törzsi szertartás. Mit jelent ez?
Menekülés, szilaj paripa kerget, Gofrit elvesztem, bokorba heveredek, poros útról behuppanok, s egy vizsla beszél hozzám. Mit mond?
Honnantól kezdődik az insomnia? Viccen kívül, távol áll tőlem a hipochondria, gyógyszert is csak a menstruációm legyőzése ellen szedek, persze ez meg fog változni, mert megfelelő önismerettel öngyógyítóvá válok majd…
Elég nagy káosz uralkodik itt, mélyen és felszínen, kell nekem egyáltalán rend és rendszer?
Szívet melengető, bizalom, szerelem, művészet.
Azt hiszem, bevállalom az aktot. Kendővel.
Utolsó kommentek