nincs időm, cserébe jók lettek a vizsgáim, jól állok az ajándékokkal és a szülinapom is szépes volt. már csak pár ajándékot kell megvalósítanom, és kész leszek. kezdem élvezni a készülődést. végre egy kis szünet bla bla blaa.

úgy döntöttem megválok monomániámtól, és leszokom, sőt már majdnem egy hete leszoktam, a legártalmasabb pótcselekvésemről (öhm nem a dohányzásról). nem jó ez senkinek sem, és kicsit szégyellem is magam miatta, megpróbálok rendes emberré faragódni, mindenkiben értéket látni, optimista lenni, meg empatikus és ilyesmi. jó talán ilyen vagyok is, de nem mindig,tudom, meg azt is, hogy egy ember van, akiben sosem fogok értéket látni, és sose fogom tudni szeretni, de mégha nem is szeretni: kedvelni, elviselni és az, az animemangamániásszerepjátékokatjátszóantiszociáliskocka virág:S brrr. az egy rémálom, és vele lakni egy évig még inkább az volt, az egyetlen jó, hogy otthagyta a kolit, a fősulit és valószínüleg soha többé nem látom. na, mindegy.

megyek, eszkábálom tovább Évuss ajándékát:D

jahh és Kori, abszolúte analfabéta vagyok a blogokhoz, kb azt tudom, hogy lehet írni és képet beilleszteni:D Te már előrébb jársz;) majd egyszer számolj be tudományodról, vagy nem is tudom, lehet, hogy jó nekem ez az ingerszegény kórház zöld is, főleg amennyit látom:)