szeretnék most Egerben lenni, sétálgatni. vajon vannak még forralt bor árusok a Dobó-téren? semmihez sem fogaható hangulat számomra ott lenni, nagyon szeretem, szép, hangulatos, öreg:) ritka, hogy ne lenne kedvem menni, jó, az utazástól olykor megkímélném magam, ha lenne dorothy cipőm és összecsapdoshatnám benne a bokám háromszor és oda repülnék, ahová szeretnék, nem lenne rossz, de így sem vészes:) néha eszembe jut, hogy nemsokára vége, az iskolai évek félidejében járok (és még hasítanom kell addig, Józsi szavaival élve). mennyi jó embertől kell majd elszakadni, lehetetlen lenne mindenkivel kapcsolatban maradni, főleg ilyen távolságokban, gyűjtőhely ez, innen-onnan, az ország szinte minden pontjából. najó, ha nem is szinte minden, de sok sok pontjából. mindegy. szeretem ezt. a várost, ami minden évszakban szép. a meseszirup szakot. amit csinálunk. amit remélem csinálni fogok. a kolit. a lánykákat. az élettársakat. a sétákat. borozást. bicózást. a völgyet. a dómot. a csillagvizsgálót. az A-t. a B-t nem:) az Érsekkertet. a Minaretet. a Várat. és persze a teret, a teret különösen, az öreg padokat, az idióta galambokat, a mindig futkosós kisgyerekeket, a túristákat, a megfáradt öregeket, a fiatal szerelmeseket. a reggel rohanókat, a délben sietőket, a délután nézelődőket és az este andalgókat. ennyi:)
.jpg)
Utolsó kommentek