el akarok menni Darfurba, önkénteskedni. a mai nap, leginkább ez a gondolat foglalkoztatott. ha még sem sikerülne a közeljövőben (mert vannak itt még olyan dolgok, amik nehezítenek egy minimum fél éves kiruccanást, s egyébkéntis, a kicsivel is beérem) akkor jelentkezek egy a nyáron megrendeésre kerülő programba, melyet Bátor tábor néven ismerhetünk, és mindig süt a nap, és immáron 6 éve működik:)
Többnyire krónikus beteg gyermekek és családtagjaik számára rendezik, cukor-tól a daganatos megbetegedésekig.
Szóval részt kívánok venni benne, Bátor táborra fel:D
(az egyetlen baj, hogy nem tudom még, milyen munkám lesz nyáron, és bele fér-e ez a 10 napos táborozgatás, illetve nekem beleférne, csak a munkaadónak nem biztos:( de reméljük a legjobbakat)
szóval az indíttatás igen erős. ez csak egy kis dolog, de másnak lehet, hogy nagyonis nagy, egy beteg gyerek számára lehet, hogy minimális remény, vagy akár erő is lehet. Ha már én bevállaltam, hogy az életem felteszem egy lapra, és legyen ez a segítés, akkor itt az ideje, hogy tegyek valamit ennek érdekében (mert az eddigi önkéntes munkáim, úgy érzem semmit sem értek, partyszervíz, kortárssegítés, lehet olykor megdöbbentő, de lényegében, általánosságában nem kifejezetten az önzetlen segítésről szól...)
Az emberek önzők. én is az vagyok. de nem akarok az lenni, változtatni akarok, nem akarom, hogy a legnagyobb problémáim abból fakadjanak, hogy, hogy áll reggel a hajam (általában égnek), vagy hova menjek partyzni, hogy főzeléket egyek vagy szendvicset, hogy álljak a buszon vagy üljek, meg hasonló iszonyatosan mély problémák...
ki akarok törni ebből, és senki ne értsen félre, nem akarom én megmenteni, vagy megváltani a világot, mert lehetetlen, kevés és kicsi vagyok én ehhez, de harcolni harcolhatok, nemes célokat kitűzhetek, ha csak magamban, de akkor is, és valamit tehetek érted, értetek, és talán még pár másik emberért...
Többnyire krónikus beteg gyermekek és családtagjaik számára rendezik, cukor-tól a daganatos megbetegedésekig.
Szóval részt kívánok venni benne, Bátor táborra fel:D
(az egyetlen baj, hogy nem tudom még, milyen munkám lesz nyáron, és bele fér-e ez a 10 napos táborozgatás, illetve nekem beleférne, csak a munkaadónak nem biztos:( de reméljük a legjobbakat)
szóval az indíttatás igen erős. ez csak egy kis dolog, de másnak lehet, hogy nagyonis nagy, egy beteg gyerek számára lehet, hogy minimális remény, vagy akár erő is lehet. Ha már én bevállaltam, hogy az életem felteszem egy lapra, és legyen ez a segítés, akkor itt az ideje, hogy tegyek valamit ennek érdekében (mert az eddigi önkéntes munkáim, úgy érzem semmit sem értek, partyszervíz, kortárssegítés, lehet olykor megdöbbentő, de lényegében, általánosságában nem kifejezetten az önzetlen segítésről szól...)
Az emberek önzők. én is az vagyok. de nem akarok az lenni, változtatni akarok, nem akarom, hogy a legnagyobb problémáim abból fakadjanak, hogy, hogy áll reggel a hajam (általában égnek), vagy hova menjek partyzni, hogy főzeléket egyek vagy szendvicset, hogy álljak a buszon vagy üljek, meg hasonló iszonyatosan mély problémák...
ki akarok törni ebből, és senki ne értsen félre, nem akarom én megmenteni, vagy megváltani a világot, mert lehetetlen, kevés és kicsi vagyok én ehhez, de harcolni harcolhatok, nemes célokat kitűzhetek, ha csak magamban, de akkor is, és valamit tehetek érted, értetek, és talán még pár másik emberért...
Utolsó kommentek