"Itt senki nincsen, itt senki nincsen, itt senki nincsen, úgy, ahogy te itt nekem...
És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.
Gondolták, a lüktető élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni, és rögtön szaladtak
Oda, ahol a legtöbben ettek, ittak vagy csak
Feküdtek egymáson - hívhatjuk baszásnak,
De olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak.
Az emberek és 'Ne dumálj bele!' - a szex,
Régi harcostársak, testi jó barátok.
És a lelki világnak, csontot dobnak olykor,
És szerelemnek hívják, ha a kijön a lélek az ólból.
Oly korban értem én a tréfát,
Mikor mindenki annyira vicceseket élt át,
Hogy aki számít, vagy számol, az magának világít.
Pár öböl lángol,
Leverem a hamut, aki velem smárol,
Az a korral jár hazulról el,
Már hosszan jövünk, mikor egyszer
Megszólal hej, hej, hej,
Meg kéne üzenni annak, akit illet,
Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget.
Mert igazából vége, csak nem vettük észre,
Mikor és hogy fogyott annyira el szegény,
Hogy most ünneplőt kell húzni, berúg majd sok legény.
A lányok lúdbőröznek, és aggódnak, hogy lomhák,
Hátha elhúzott az élet, míg a hajukat fonták.
A bálra, ahová fehér ruhába bementek rég,
Poharakat fogtak, tréfákon nevettek."
És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.
Gondolták, a lüktető élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni, és rögtön szaladtak
Oda, ahol a legtöbben ettek, ittak vagy csak
Feküdtek egymáson - hívhatjuk baszásnak,
De olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak.
Az emberek és 'Ne dumálj bele!' - a szex,
Régi harcostársak, testi jó barátok.
És a lelki világnak, csontot dobnak olykor,
És szerelemnek hívják, ha a kijön a lélek az ólból.
Oly korban értem én a tréfát,
Mikor mindenki annyira vicceseket élt át,
Hogy aki számít, vagy számol, az magának világít.
Pár öböl lángol,
Leverem a hamut, aki velem smárol,
Az a korral jár hazulról el,
Már hosszan jövünk, mikor egyszer
Megszólal hej, hej, hej,
Meg kéne üzenni annak, akit illet,
Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget.
Mert igazából vége, csak nem vettük észre,
Mikor és hogy fogyott annyira el szegény,
Hogy most ünneplőt kell húzni, berúg majd sok legény.
A lányok lúdbőröznek, és aggódnak, hogy lomhák,
Hátha elhúzott az élet, míg a hajukat fonták.
A bálra, ahová fehér ruhába bementek rég,
Poharakat fogtak, tréfákon nevettek."
dalólászós pótcselekvés, miközben valamiféle citrommal dúsított (nagyon csííííp) hajfesték száradgat a fejemen, sexxxy.
csináltunk ezt-azt, voltunk itt-ott, autózás szerpentineken, koncertélményes, napsütős, lerészegedős, kellemetlen pillanatok és fejfájás meg dehidratálás, persze.
széthúzás, egyedül lenni mindenkivel, mostanában mindig igy alakul, én nem is akarok kapolcsra se menni meg sehova, úúúgy, ha négynél többen vagyunk, de még az is sok, lehet, lehetetlen így szórakozni, meg mindig várni kell valakire, meg, mindig bepunnyad egy rész, én is gyakran bepunnyadok ilyenkor, és azt is megtanultam, hogy nem szabad a Skóttal együtt inni, mert ő sokkal nagyobb és jobban bírja, és nagyon unszolgatós, és ejj ejj ejj.
aztán vannak még dolgok, de csillapodnak. nagy a harmónia, meg a láv, el is csöpöghetnék itten, de te sem gondolod, komolyan... szóval összességében jól vagyok.
amúgy a grafológus azt(is) mondta, hogy nagyon nyers vagyok, és azért bántok meg sokszor másokat, mert abból kiindulva, hogy nekem ez nem fájna, másnak se fog, pedig hogyne.
mondjuk ezekben az írásokban a durva spontán reakcióból vezérelt döféseim ugysem jelennek meg, szóval sajnos nem adja vissza azt a gonosz ént, aki vagyok muhaha.
jajj és van a Gofrinak , Adrinak és Gofrinak dedikált Puf cédéje:)
séta, részlet... :)
csináltunk ezt-azt, voltunk itt-ott, autózás szerpentineken, koncertélményes, napsütős, lerészegedős, kellemetlen pillanatok és fejfájás meg dehidratálás, persze.
széthúzás, egyedül lenni mindenkivel, mostanában mindig igy alakul, én nem is akarok kapolcsra se menni meg sehova, úúúgy, ha négynél többen vagyunk, de még az is sok, lehet, lehetetlen így szórakozni, meg mindig várni kell valakire, meg, mindig bepunnyad egy rész, én is gyakran bepunnyadok ilyenkor, és azt is megtanultam, hogy nem szabad a Skóttal együtt inni, mert ő sokkal nagyobb és jobban bírja, és nagyon unszolgatós, és ejj ejj ejj.
aztán vannak még dolgok, de csillapodnak. nagy a harmónia, meg a láv, el is csöpöghetnék itten, de te sem gondolod, komolyan... szóval összességében jól vagyok.
amúgy a grafológus azt(is) mondta, hogy nagyon nyers vagyok, és azért bántok meg sokszor másokat, mert abból kiindulva, hogy nekem ez nem fájna, másnak se fog, pedig hogyne.
mondjuk ezekben az írásokban a durva spontán reakcióból vezérelt döféseim ugysem jelennek meg, szóval sajnos nem adja vissza azt a gonosz ént, aki vagyok muhaha.
jajj és van a Gofrinak , Adrinak és Gofrinak dedikált Puf cédéje:)
séta, részlet... :)
Utolsó kommentek