Kellemes, esti lájtolás, betettem egy kis kedvenc, szépséges hangú Norah Jones-t, de nem a Come away with me albumot, az olyan borús néha, hanem a másikat, ami békés, szelíd:)
Semmi különös nem történt ma (sem) most csak úgy kedvet kaptam Kori kommentjétől az írkáláshoz, azaz az eseménytelenségekről történő fecsegéshez...
Tegnap a buszon találkoztam Balázs bácsival, hihi, milyen furcsán hangzik ez, ennyi év távlatából (Ő volt a kedvenc történelem-ének tanárom, még a Wardban). Kérdezte, szerintem honnan jön, mondom Egyházzenei napokról. Azt mondja: bingó. és mosolyog. Aztán kérdeztem: milyen volt, erre felbuzdulva a zsebébe túr, előkapja ipodját (az elektronikus kütyük eszerint mindnekire nagy hatással vannak, nem csak Apukámra, újratervezés:) beteszi a fülembe, azt mondja "halgassa, ezt még maga is ismeri". Hallgatom, és elbambulok, valami idóta vigyor ült ki az arcomra, persze nem a "Jöjj Szentlélek Úristen" váltotta ki ezt a hatást, csak felmerültek az emlékek, a kórus, a próbák szenvedései, mikor délután ott kellett maradni szólampróbán, aztán pénteken kóruson, és az utazások, szokásos éves programok, misék, és Juli, akivel igy barátkoztam össze:) szép emlékek. Nagyon örültem neki, kellemesen elcseverésztünk, vagyis kérdezett, fecsegtem és Ő hallgatott, jó volt látni!
Aztán megérkeztem Gofri cimborához, olyannyira aktívan, hogy kellemesen elszenderettem mellette. Nem túl tartalmas találkozás, de van ilyen, és próbálom földbedöngölni minden szintű önzőségem, miszerint ne tanuljon, menjünk ide-oda, csináljunk ezt-azt, most, stb. nemsokára vége, és akkor nyugalomban, mindenféle új élményre kiélezve folytatjuk eddig megszokott kis életvitelünket.
Ma egész nap másoltam, hátha jobban vésődik a személyiségzavar anyag, szerdán vizsgázom, érdekes szerencsére, bár olykor összekeverhető.
Egész nap senyvedtem, hogy bicózni akarook, de egyedül nem szeretek. (ha elütnek ki hív mentőt?:) el is indultunk Anyával, de 20 perc után körülbelül fel is adtuk a bringájából fakadó technikai okok miatt (vicces, hogy a tesóm érdeklődési körének középpontjában, kb. 3 éves kora óta a bicók állnak, mégsem szerelte meg... amúgy múltkor a velo.hu magazinban volt egy kép róla, ahogy repül:)
Miután hazaártünk punnyadtam tovább, a jegyzeteim felett, a számítógép előtt (megjegyzem letöltésfüggő lettem, olyan zenéket töltöttem, hogy ihajj-csuhajj, pl.: az új Portishead albumot, Skye szólóalbumát, Nick Cave-et, egy kis smooth jazz-t, Amy Macdonaldot, az új Zagart (ami annyira nem jó, mint az első volt, és Yonderboi nekem amugy is valahogy jobban tetszik), ilyesmik:)
Olyan izgalmasak ezek a napok, tényleg, végigkérdeztem mindnekit, ki jön bringázni, persze senki, mindenki szorgos, dolgos, tanulós...aztán Marisban leltem vállalkozó szellemű társra (Ő a tanulni kéne, de baromira nem akar kategória, szerintem, ha arra invitáltam volna, hogy menjünk el valami hímzőszakkörbe oda is boldogan eljött volna:), no, és eljött velem:) ÉS ENNEK ANNYIRA ÖRÜLTEM:)
Feltekertem érte, majd Kertváros-Kesztölc-Dorog és haza. Jól esett nagyon, olyan szép táj van erre, csak bambultam, miközben arra gondoltam ég a zsíííír, és nem gyújtok ráá:)
Holnap is megyek. Lehet, hogy ki kéne próbálni egyedül.
Voltam Ádáméknál, fél óra alatt persze totális enerválódás, de szeretem őket így, minden defektjükkel együtt, csak vicces, ha egyszerre hárman beszélnek hozzám, valahogy nem megy az odafigyelés. Amugy simán lehetne szakdogát írni erről a családról:P
Nos, ennyi mára, éljenek az apró örömeim, amik vannak, és lesznek is, jóéjt!
beteszek egy szépséges képet, amit egy kedves ismerősöm rajzolt. remélem egyszer mesekönyveket fog illusztrálni, én meg ilyen hősökkel álmodni:)
Semmi különös nem történt ma (sem) most csak úgy kedvet kaptam Kori kommentjétől az írkáláshoz, azaz az eseménytelenségekről történő fecsegéshez...
Tegnap a buszon találkoztam Balázs bácsival, hihi, milyen furcsán hangzik ez, ennyi év távlatából (Ő volt a kedvenc történelem-ének tanárom, még a Wardban). Kérdezte, szerintem honnan jön, mondom Egyházzenei napokról. Azt mondja: bingó. és mosolyog. Aztán kérdeztem: milyen volt, erre felbuzdulva a zsebébe túr, előkapja ipodját (az elektronikus kütyük eszerint mindnekire nagy hatással vannak, nem csak Apukámra, újratervezés:) beteszi a fülembe, azt mondja "halgassa, ezt még maga is ismeri". Hallgatom, és elbambulok, valami idóta vigyor ült ki az arcomra, persze nem a "Jöjj Szentlélek Úristen" váltotta ki ezt a hatást, csak felmerültek az emlékek, a kórus, a próbák szenvedései, mikor délután ott kellett maradni szólampróbán, aztán pénteken kóruson, és az utazások, szokásos éves programok, misék, és Juli, akivel igy barátkoztam össze:) szép emlékek. Nagyon örültem neki, kellemesen elcseverésztünk, vagyis kérdezett, fecsegtem és Ő hallgatott, jó volt látni!
Aztán megérkeztem Gofri cimborához, olyannyira aktívan, hogy kellemesen elszenderettem mellette. Nem túl tartalmas találkozás, de van ilyen, és próbálom földbedöngölni minden szintű önzőségem, miszerint ne tanuljon, menjünk ide-oda, csináljunk ezt-azt, most, stb. nemsokára vége, és akkor nyugalomban, mindenféle új élményre kiélezve folytatjuk eddig megszokott kis életvitelünket.
Ma egész nap másoltam, hátha jobban vésődik a személyiségzavar anyag, szerdán vizsgázom, érdekes szerencsére, bár olykor összekeverhető.
Egész nap senyvedtem, hogy bicózni akarook, de egyedül nem szeretek. (ha elütnek ki hív mentőt?:) el is indultunk Anyával, de 20 perc után körülbelül fel is adtuk a bringájából fakadó technikai okok miatt (vicces, hogy a tesóm érdeklődési körének középpontjában, kb. 3 éves kora óta a bicók állnak, mégsem szerelte meg... amúgy múltkor a velo.hu magazinban volt egy kép róla, ahogy repül:)
Miután hazaártünk punnyadtam tovább, a jegyzeteim felett, a számítógép előtt (megjegyzem letöltésfüggő lettem, olyan zenéket töltöttem, hogy ihajj-csuhajj, pl.: az új Portishead albumot, Skye szólóalbumát, Nick Cave-et, egy kis smooth jazz-t, Amy Macdonaldot, az új Zagart (ami annyira nem jó, mint az első volt, és Yonderboi nekem amugy is valahogy jobban tetszik), ilyesmik:)
Olyan izgalmasak ezek a napok, tényleg, végigkérdeztem mindnekit, ki jön bringázni, persze senki, mindenki szorgos, dolgos, tanulós...aztán Marisban leltem vállalkozó szellemű társra (Ő a tanulni kéne, de baromira nem akar kategória, szerintem, ha arra invitáltam volna, hogy menjünk el valami hímzőszakkörbe oda is boldogan eljött volna:), no, és eljött velem:) ÉS ENNEK ANNYIRA ÖRÜLTEM:)
Feltekertem érte, majd Kertváros-Kesztölc-Dorog és haza. Jól esett nagyon, olyan szép táj van erre, csak bambultam, miközben arra gondoltam ég a zsíííír, és nem gyújtok ráá:)
Holnap is megyek. Lehet, hogy ki kéne próbálni egyedül.
Voltam Ádáméknál, fél óra alatt persze totális enerválódás, de szeretem őket így, minden defektjükkel együtt, csak vicces, ha egyszerre hárman beszélnek hozzám, valahogy nem megy az odafigyelés. Amugy simán lehetne szakdogát írni erről a családról:P
Nos, ennyi mára, éljenek az apró örömeim, amik vannak, és lesznek is, jóéjt!
beteszek egy szépséges képet, amit egy kedves ismerősöm rajzolt. remélem egyszer mesekönyveket fog illusztrálni, én meg ilyen hősökkel álmodni:)
Utolsó kommentek