na ne, vagyis DE, megint ugyanabbana gödröcskében csücsülök, vagy beleléptem a pótcselekvések állandó körforgásába vagy hogy is mondjam.
napok óta hűségesen hurcolom a jegyzeteim a lakás minden pontjába, ahol csak megfordulok, de semmi, ennek ellenére (különös é furcsa mód) mégsem megy a fejembe.
nem is értem.... :)
Rémussal vizsgaidőszak ellenes klubbot alapítunk. és nem az íwííwen.
az ősellenállás.
nem is értem miért nem lehet minden tanegység szeminárium, oké szívás, hogy nem lehet róluk hiányozni, vagy legalábbis nem túl sokat (bizonyos tanároknál egyet igazolatlanul sucks), de legalább a jegyek hamar megvannak, inkább zh-zom, mint vizsgázom (nem olyan nagy a nyomás), a beadandóimat is szívesen firkálom, olykor eltelek valami fontos vagyok érzéssel és álmodozom, hogy amiket furmányosan kitalálok, egyszer majd megvalósítom klassz kölykökkel.
na, szóval szemmel látható mód megy a szenvedés. ez a szoc.biztonság jog valami fertelmes förtelmes rettenetes, át se látom mindig, mellette nyomaszt, hogy Mentusznénál, szóbeli (Istenem, ha fáradt lesz és nem kap kávét mi lesz?! elő kap egy uzit?!), hogy ezeket tényleg tudni kell, nem olyan, hogy megtanulom, aztán elfelejtem, vagy ilyesmi.
ááá, mindemellett egyre jobban látom, hogy én nem akarok gyermekjólétis lenni. méghogy én legyek az a mumus, aki kiveszi a gyerekeket a családból, és otthonba küldi...
nem, nem. nem, nem. meg a családsegítősdi, na az sem lenne álmaim munkája. nem tudnék elfogulatlanul jól dolgozni egy ilyen munkakörben, erősíteni olyan embereket, akiket szinte elítélek (nem vagyok ítélkezős, de ha elém állna egy alkoholista szülő, aki rendszeresen veri a gyerekeit biztosan nem tudnám megfelelőképpen azt mondani neki, maga jó szülő, csak a világ csúnya és rossz és ezért olykor kicsit többet iszik, és bátrabb lesz pfúj.)
na megyek vissza. a teraszra. és engem még a nap se barnít, csak a 30 fok ölel forró szeretetével, de szép.
napok óta hűségesen hurcolom a jegyzeteim a lakás minden pontjába, ahol csak megfordulok, de semmi, ennek ellenére (különös é furcsa mód) mégsem megy a fejembe.
nem is értem.... :)
Rémussal vizsgaidőszak ellenes klubbot alapítunk. és nem az íwííwen.
az ősellenállás.
nem is értem miért nem lehet minden tanegység szeminárium, oké szívás, hogy nem lehet róluk hiányozni, vagy legalábbis nem túl sokat (bizonyos tanároknál egyet igazolatlanul sucks), de legalább a jegyek hamar megvannak, inkább zh-zom, mint vizsgázom (nem olyan nagy a nyomás), a beadandóimat is szívesen firkálom, olykor eltelek valami fontos vagyok érzéssel és álmodozom, hogy amiket furmányosan kitalálok, egyszer majd megvalósítom klassz kölykökkel.
na, szóval szemmel látható mód megy a szenvedés. ez a szoc.biztonság jog valami fertelmes förtelmes rettenetes, át se látom mindig, mellette nyomaszt, hogy Mentusznénál, szóbeli (Istenem, ha fáradt lesz és nem kap kávét mi lesz?! elő kap egy uzit?!), hogy ezeket tényleg tudni kell, nem olyan, hogy megtanulom, aztán elfelejtem, vagy ilyesmi.
ááá, mindemellett egyre jobban látom, hogy én nem akarok gyermekjólétis lenni. méghogy én legyek az a mumus, aki kiveszi a gyerekeket a családból, és otthonba küldi...
nem, nem. nem, nem. meg a családsegítősdi, na az sem lenne álmaim munkája. nem tudnék elfogulatlanul jól dolgozni egy ilyen munkakörben, erősíteni olyan embereket, akiket szinte elítélek (nem vagyok ítélkezős, de ha elém állna egy alkoholista szülő, aki rendszeresen veri a gyerekeit biztosan nem tudnám megfelelőképpen azt mondani neki, maga jó szülő, csak a világ csúnya és rossz és ezért olykor kicsit többet iszik, és bátrabb lesz pfúj.)
na megyek vissza. a teraszra. és engem még a nap se barnít, csak a 30 fok ölel forró szeretetével, de szép.
Utolsó kommentek