a bejegyzés váratott magára, aztán annyit várt, hogy el se készült és azt hiszem már nem is fog. azért összerakosgattam képeket ízelítőül, vagy hogy mondjam:) megjegyzem jó volt nagyon, bár már nem olyan igazi, mint anno. lá-lá.
magamról annyit, hogy pocsékul vagyok, gyönyörűséges fogsorom (hihi) beadta a nyűgöst, gyökérkezeltetni rohangálok, onnan dolgozni, és kábé ennyi, olykor torok, fül és fejfájásokkal fűszerezve. persze mi ez a világmindenséghez képest:) de azért akkoris: kissebb nyűg-hiszti rohamok, válságoknak hitt semmiségek, jó beszélgetések, nagy felismerések. többet írni nincs kedvem. tá-dá-dá.
Utolsó kommentek