Az itthoni tömegközlekedés, már számtalan alkalommal megihletett, nem véletlenül szeretem idézni a Tereskova nénit, hiszen az e témát felölelő dala mindent elárul hehe. a tegnapi utazásaim egészen fenomenálisan alakultak. az odaúton 3 fiatal (roma) ült mögöttem. maga a származás számomra semmit nem jelent, nem is ezt akarom kiemelni, hanem azt a tényt, hogy végig bömböltették a zenéjüket (milyen jó, hogy ma már mindenkinek zenelejátszós mobilja van) és énekeltek, oltották egymást, vagy másokat, pl. a szigetre igyekező bakancsosokat: "há mondd? neked nincs meleged ebben?! ázér ván rájtád zokni?!". jó nem nagy sztori, de elég idegesítő, amikor felszállsz a buszra, szeretnél még kicsit píszelni a munka előtt, esetleg olvasni, és egyszerűen nem tudsz koncentrálni:D ha lettek volna a buszon csirkék, meg mindenféle állatok, olyan érzésem lett volna, mint egy Dél-Amerikában közlekedő buszon, mint  a filmekben:) amugyis, audio eszközök használata a többi utas beleegyezésével:) naa mindegy.

hazafelé dettó új élményem volt, a vonat solymáron álldogált, csodálkoztam is, hogy elértem. felszállok, tíz perc alatt begyűjtöttem az információkat (azaz ültem és hallgattam), miért is állunk... egy néni vitte a kutyusát a vonaton. a kutyu randalírozott, nem volt rajta szájkosár, nem az a nyugodtan ücsörgős típusú volt. a kaller berágott, levitte a foxit és kikötötte egy fához, mert a gazdija nem volt hajlandó leszállni vele. indok: ő kifizette a jegyet, meg a kutyájét is, és addig el nem mozdul, amig ki nem jön a rendőrség a helyszínre. (kutyunak kell szájkosár tömegközlekedésen. ki van ííírva:) áá. engem nem izgatott se a néni, se a kutya, de a vonatról leszállt 100 embert eléggé, akik munkából hazaigyekezve fáradtan vártak ki a fél órát. azért ez szívás.majd jött a következő vonat (pont: fél óra múlva) mindenki felzsúfolódott, és tovább indultunk. leszálltam a vörösvári állomáson, vártam Atit, 15 perc múlva jött az üres vonat, néni és kutya nélkül, nem tudom mi lett az ügy vége. de ilyen van. juhhuuuu. (csúnya feltevéseim egyike az, hogy vajon ez is csak hazánkban történik így?!)

aztán találkoztam Atival, ezer éve nem láttam, gimis cimborám. beültünk a rotiba, és pletykáltunk, nevettünk, jó volt látni:)

most, pedig megyek dolgozni. libriiii. már csak 3 nap. hiányozni fog kicsit a munka, mert jó, ellenben a munkatársaim kevésbé:) há-há.