csak kavargok. minden véget ért és beindult. azaz a nyár, a fergeteg koncertek (utolsó hetekre jutott még sok-sok jó koncert, tánc, torkon kiférős üvöltés, lerészegedés:) és minden más:)

elkezdődött az új tanév, elég nyomasztó végzősnek lenni, de jók a tárgyaim, vidulok, örülök és munkát keresek... persze a főiskolai ügyintézés nagy szívás, mint általában-vannak dolgok, amik semmit sem változnak ha-ha.

a teljes kiborulás határára kerültem hétfőn. felvettem a romológia c. szemináriumot, s sikerült egy neonáci kiscsaj mellett helyet foglalnom, aki kvázi minden romát golyózápor elé küldene, vagy humásusabb mód csak tehervagonra tenne. szerinte dózsa korában azért vállalták be a cigányok a hóhér titulust, mert a vérükben van a gyilkolás, s ehhez hasonlók. nem is akarom leírni. bicskanyitogató élmény volt, s közben arról fantáziáltam, megfogom az ernyőm, benyomom a szájába és kinyitom, de nem én nem vagyok olyan. csak dühít. a totális alkalmatlanság, a gyűlőlet, soha nem tapasztaltam ilyen mértékű utálatot senkinél. nem tudom, hogy akar segítő lenni, ózd mellett él, a klientúrája 80%-a feltehetően roma lesz. szánalmas. remélem sose kap diplomát.

nem tudok többet. de létezem.