otthon, édes otthon. olyan jó otthon:) nem is gondoltam volna, hogy ilyen örömteli lesz haza járni (leszámítva az utazással járó atrocitásokat, de azokból az élményekből is profitálok majd, írok egy könyvet, vagy dalt, ha rokksztár leszek. hahaha. lennék rokksztár, ez az új kedvenc álmom (irreális) meg a főiskolai/egyetemi tanár/előadó hahumm, esetlegesen reális:), meg persze biztonsági őr, vagy rendőr is netán, a lényeg, hogy legyen egyenruhám, meg egy böhöm nagy kutyám is mellé, a-a aki mindnekit megharap, de mégsem adom rá a szájkosarat... szeretem a dalokat, a zenét, a szavakról dalra asszociálós játékot, az éneklést, a szövegekből idézgetést, ezzel lekötöm magam, s a keserű szituációkat édesítem:) szóval jó itt, elememben. a saját szobám. egyedül. egyedül:) persze négyen is jó lakni, de nem bánom, ha egyedül vagyok, vagy G-val:) műkszik a laposon a wifi, a lakásban is, tiszta luxus élény:) lehet furcsa ruhákban, furára túrt hajjal futkosni, órákig körmöt lakkozni, meg ilyenek:) semmi jövés-menés-mesés, persze az ellenpólusban meg pont ezt imádom annyira:) végülis nem mentünk el a puf kiállítás megnyitóra, kicsit bántam, de annyira nem is, komoly érveink voltak a miért ne menjünk gondolatmenet mellett:D

ma elvittük G. hugát anyajegyes műtésre, tisztára pozitív, hogy van egy olyan egészségügyi beavatkozás ami (bár időpontra történik) csak negyven perces várakozást igényel, de tényleg, ilyet még a fogorvosnál se éltem át, ahol előjegyzéssel 3 óra várakozás után jutsz be... jah, és a bankkártyám is sikerült 10 perc alatt átvennem, ez is kuriózum, az erő velem:)

tegnap Marissal gumicukor mégezést idéztünk elő, mint tacskó korunkban (najó akkor és azóta is inkébb helyesbítek) tömtük a buszmegállóban, a buszon és így tovább. este fájt a hasam, Maris neked nem?:D

most pedig készülődök, megyek Vámos Miklós előadásra, remélem jó lesz:)