éjjel három-negyed négy környékén, már vagy egy órája vártam valamiféle javulást, lázcsillapítóval beszed, de nem csillapít, semmi hatás. vártam, próbáltam fegyelmezni magam, de nem bírtam, a forróság teljesen legyőzött, felkeltettem G-t, hogy segítsen, mert nincs energiám megmozdulni sem. annyira édes volt. borogatott, simogatott, gyógypuszit adott, persze nem vált be, hideg zuhanyhoz kellett folyamodnunk, segített felkelni, megszabadulni a ruháktól, eljutni a zuhanyhoz, várt, s várt, míg hűtöttem magam, majd megtörölgetett, s próbáltunk aludni tovább.
annyira szeretem. segít és gondoskodik. (L)
amúgy három napja magas lázam van, köhögök, de annyira, hogy már hasizomlázam van (ez nem vicc és nem vicces), s bár a torkom nem fájt, már az is (mintha egy HC zenekar frontembere lennék és hónapok óta turnéznék), a fejfájásról nem is szólván.
Utolsó kommentek