olyan különös álmom volt. talán a szeptember, az iskola és annak hiánya, mert nagyon hiányzik minden, az emberek, a kis barátok, a város, ami már nem a nagyképűen kimondva "városom", hanem csak egy szép hely, kellemes hangulattal. már nem lélegzem együtt vele, nem suhanok ide-oda, és a kollégium sem ad már otthont, ahol reggel morgok, délben kotyogtatom a kávéfőzöm és a folyóson finom kávé illat terjeng, este meg vidáman vacsorát készítek a lányoknak. már nem olyan. keresem a helyem a (régi) újdonsült városban. itthon. annyi mindent felsorakoztathatnék még, ami már nincs, s az elmúlt három évem szerves részét képezték. furcsa.
visszatérve az álmomra: a berzsenyibe jártam, ami leginkább egy zsinagógára hasonlított kupolával, díszítésekkel és színes csempékkel, dzsungel szerű titkos kerttel. mindenki fiatalabb és tapasztalatlanabb volt nálam, nem is igazán illettem oda. ugyanannyi idős voltam, mint most, a főiskolából a gyakorlati félévem volt hátra, de be kellett iratkozzak egy gimibe, hogy földrajz érettségit tegyek. egyfolytában minden óráról el akartam lógni, már belém ivódott a szemináriumok és a kollokviumok közti égető különbség, illetve a kötelezettség és a szabadság közti választás lehetősége. mindenkire rossz hatással voltam, és lógtam velem órák helyett ide-oda, majd átszökkeltem egy zebrán:)
Utolsó kommentek