ezekért a pillanatokért éri meg az egész. amikor hajnalban felkel, átölel és mesélni kezd nekem, közben szorít magához, simogat. kirepül az álom a szememből, és beszélgetni kezdünk. hajnali negyed hatkor, csak úgy. aztán fél hétkor visszaalszunk, összebújva. szeretem, nem vitás.
megéri
2009.12.24. 16:09 | audrey | Szólj hozzá!
Címkék: boldogságos
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://audrey.blog.hu/api/trackback/id/tr431620874
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek