a tegnapi nap bevonul a történelembe, eddigi kis életem legrosszabb napjának is kikiálthatom.

2010. január 7.

volt itt egy bejegyzés is, de az meg elveszett, hosszú volt, már nincs is kedvem leírni mégegyszer, imádom a blog.hu-t.8:32

8:53. azért csak le kéne írni mi is van. (azon kívül, hogy dagonyázom az önsajnálatban)

-Tegnap megkaptam a bírálatot, amire egész nap vártam, s bár már reggel kaptam egy mailt, hogy kössem fel a nacit, délután még egy ilyet, aztán a ténylegeset. jejejeee.

-Konzulens azt mondta nagyon jó, színvonalas, idei legjobb szakmaiságában, opponens ad egy kegyelem 2-est. (szar a kutatás)

-Minek szocpedesnek kutatás?

-A jó szakember ismérve nem az, hogy ért az emberekhez? Oda tud figyelni rájuk? NEM?

-Miért kerültem két teljesen ellentétes ember közé?

-Ebből fakadóan miért koppantam a padlón?

Amúgy soha nem hepciáskodtam rossz jegy, vagy bukás miatt, mert ha rosszat kapok, tudom, hogy csak is én tehetek róla, de ebben a helyzetben annyira nem így érzek. három évig hallgatod, hogy ügyes vagy, jó vagy, jó szakember leszel, közbe meg....

Az olyan mélyfilozófiai kérdésekre már nem is keresem a választ, hogy bizonyos emberek miért kaptak olyan jegyet,amit. minden az opponens kezében folyik össze...

és persze arra sem, hogy ha kimondod, hogy boldog vagy, miért mosódik össze a kép egy varázs ütésre? (tudod az a mozaikos képkirakó, azt érzem)

tanulságok is vannak:

-ne igyál pálinkákat borokkal, sokat.

-ne igyál éjjel kólát (nem szeretem, csak részegen kólázom, hogy ne legyek másnapos), mert 2 literben annyi koffein van, hogy felkelsz negyed 6-kor és töprenghetsz az élet értelmén.

értelme...