már-már fanatikus Almodóvar rajongó lettem, minden nap láttam egy kezei közt született filmet, s közben szavaim elálltak, érzelmeim kavarogtak, nevettem, sírtam, a történetek, karakterek, sorsok és viszonyok, annyira egyszerű s mégis bonyolult, annyira emberi, hogy ennél közelebbi már nem is lehetne. A művészet a művészetben, a filmben a színház, a filmben a balett, a filmben a film...

Európa, Spanyolország, színek, zenék, gitár és gitár, gyönyörű tájak, pici lakások, matadorok, fények, tenger, és Penelopé, és még annyi minden, annyi mindent írhatnék, ha nem vártam volna megint két hetet a bejgyezésre, s az impulzusok nem halványodtak volna el :)