olykor annyira boldoggá tenne, ha a barátaimat, vagy akikkel a szabadidőm szívesen tölteném, nem minimum egy (maximum akármennyi) óra utazással lehetne  "elérni", a  találkozót megvalósítani, pedig csak úgy ad hoc. Mehetnék, ha rájuk vágyom, egy jó beszélgetésre, vagy kikapcsolódára, előre lefixált időpont egyeztetés nélkül, (nem úgy, mint most, mikor görcsösen szorítod füledhez a kagylót, közben tollat keresve kapkodva lapozgatod a naptárad, és a Barát is az övét...) és bekopogtathatnék.

milyen jó is volt régen, amikor a "telepen" mindenki haver volt, csak felpattanni a bringára és se telefon, se sms, se e-mail, se semmi segítségével becsöröpölni: "Csókolom xy. néni/bácsi, xy. itthon van? kijöhet játszani?"

(érzed, nem?)

Ez úgy hiányzik nekem...

Más: Kedves Isten vétkeztem, csigákat büntettem, súlyos lépteimmel, életüket vettem...

Egészen pontosan tegnap. Hatot. (Hatét?).