Most van időm és energiám is egy bejegyzéshez, úgyhogy elkezdem lálá. Mocsok egy idő van. Észrevettem, hogy gyakran indítok valamiféle természeti képpel, mint valami gyökér verselő, de a hangulataimat mégis alapjaiban meghatározza, hogy milyen idő van kint, milyen a kedvem, mit fogok tenni, vagy épp mit nem, amihez bár kedvem volna, de valamilyen különböző furmányos okonál fogva mégsem…
Az imént kontárkodtam bele a gy.v. team munkába, végre jött annyi netem, hogy ezt megtudtam tenni, körülbelül hétfő óta először. Remélem elégedettek lesznek vele a többiek.
Közben hívott Gofri, hogy a ma esténknek annyi, mert segítenie kell a bácsikájának valamiben, ilyenkor eldurran az agyam, és bosszúkat forralok ellene, meg leszarom, de úgyse megy. Lényegében annyi, hogy az elmúlt hetekben alig láttam, olyan, mintha valami elbaszott telefonos távkapcsolatban élnék, bár még így sem beszélünk sokat, mert amikor ő sulizik, és keményen megszenved a jegyeiért én lébecolok és kvázi walt disney mérgezésben elhalálozok (tegnap a kishableány és a szépség és a szörnyeteg volt porondon jah meg a mézengúz), amikor meg bevégzi, és hazafelé zötykölődik én akkor indítom a napom, minden nap estig. Kicsit felemésztő. Meg idegesítő. Meg nem tudom milyen szó illene még ide. Ma hazamegyek, ezt vártam egész héten, semmi más nem motivált, csak, hogy ma hazamegyek és vele leszek, és kipihent leszek, és ő sem lesz agresszív, mert mostanában olyan ideges, a régebben oly birkatürelműnek megismert kedvesem, hogy néha nem lehet elviseleni, és csak röhögök rajta kínomban, ó igen.
Ez most olyan feketeleveses, amugy jó minden, és nem ám áltatás, tényleg jó, csak sok a dolog, a munka, az álmatlan éjszaka, neki azért, mert tanul, nekem azért, mert orrba szájba bulizom, meg szívom magamba a szocos maszlagot, de értitek?
Szeretem a kubut.
Kis szerelmem is ott volt, motoros bandita, szőke kék szemű kisherceg, akivel elmélyült kapcsolatom az is bizonyítja, hogy megcsókolt, olyan igazi nyálasan, ahogy a 2 évesek csókot lehelni szoktak:) őő Csaba…
Volt egy családi vetélkedő is, és az állomások között menetlevéllel ingázó kisgyerekesek vagy nagyszülősök...
Egy lánnyal, nevezzük nevén Vera, a tapossal laposra állomásnál tevékenykedtünk, ahol a családok legfiatalabb és legnagyobb tagjai együttes erővel pillapalackokon pogó szerű mozgást hajtott végre. A párosok vegyesek voltak, 40 éves apa, 2 éves kisfiú, 30-as anyuka, 4 éve kislány, ilyesmik. Vicces volt.
Amiről írni szerettem volna még, hogy voltam grafológusnál, és ajánlom mindenkinek, aki még nem járt, mert iszonyatosan jó, meglepő és motiváló dolog ez. Hihetetlen, hogy pár sor alapján miket állapítanak meg rólad, majd egyszer leírom talán, de volt benne ilyen léleksimogató rész, meg a hibáim is kikerekedtek, ami egy úton megnyugtató is, mert nem ért váratlanul, az önismeretem egyre kiteljesedőbb, szélesebb körűbb, milyen meglepően optimista vagyok pfúúúj:)
Na ennyi, kezdek valamit az életemmel. Megnézem a Mulant, vagy a Némot vagy ilyesmi….
Utolsó kommentek