pourtant rien

a boldog felnőtt élet.

amin tegnap panaszkodsz, holnap szertefoszlik...

1-től ismét munkakeresés vár rám :(

berúgtam. Anyuval. Aki mától gyógymasszőr :) Gratulálok Neked Anyukám :) (L)!!!!

na mi ez?

olykor annyira boldoggá tenne, ha a barátaimat, vagy akikkel a szabadidőm szívesen tölteném, nem minimum egy (maximum akármennyi) óra utazással lehetne  "elérni", a  találkozót megvalósítani, pedig csak úgy ad hoc. Mehetnék, ha rájuk vágyom, egy jó beszélgetésre, vagy kikapcsolódára, előre lefixált időpont egyeztetés nélkül, (nem úgy, mint most, mikor görcsösen szorítod füledhez a kagylót, közben tollat keresve kapkodva lapozgatod a naptárad, és a Barát is az övét...) és bekopogtathatnék.

milyen jó is volt régen, amikor a "telepen" mindenki haver volt, csak felpattanni a bringára és se telefon, se sms, se e-mail, se semmi segítségével becsöröpölni: "Csókolom xy. néni/bácsi, xy. itthon van? kijöhet játszani?"

(érzed, nem?)

Ez úgy hiányzik nekem...

Más: Kedves Isten vétkeztem, csigákat büntettem, súlyos lépteimmel, életüket vettem...

Egészen pontosan tegnap. Hatot. (Hatét?).

lót fut, lóti futi, pipa, pipa, pipa. no.

barátom, nem barátom. egyszer csak ráébredsz és ez van.

Volt már veletek olyan, hogy vezettek egy autót, kezdidek megszokni és a rutin vizsgára elromlik, és másikkal kell vizsgázni, amivel van 5 perced megismerkedni? :)

velem volt, de meglett :)

most ez a szerelmem.

helló emberek.

túlestem a felvételin. (ami az eltén volt).

97-ből 94 pontot értem el, kíváncsi vagyok, mi lesz. mármint, hogy felvesznek-e.

jövő héten lesz a Sotés, 2-án, arra kérek szépen rózsafűzért, wodoot, drukkot, agyhullámot, meg amit tudtok :D

(nagyonakaromasotééééét!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)

Addig is :

olykor-olykor, visszaemlékezem, mikor, mi volt és hogyan. a mai nosztalgiahullám Cs-vel való beszélgetés közben ötlött fel bennem. Avagy: Buena Vista Social Club, Ibrahim Ferrer, és egy Müpás koncert, a második emeleti oldalpáholyban :)

Zseniális koncert volt, amíg ébren voltunk. Ugyanis Anna meg én, a koncertet megelőzvén (nem tudom hol) úgy betéptünk, hogy az első pár szám után elaludtunk... édesdeden, és az hagyján, hogy a koncertet záró tapsviharra, neeeeem, az apukája vállkocogtatására.

Sajnos ezt követően pár héttel elhunyt Ibrahim Ferrer bácsi, és mi láttuk is meg nem is, élveztük is meg nem is, haragudtunk magunkra és nevettünk is magunkon.

Olykor azóta is :)

mennyit kell tanulni egy felvételire?

-semennyit

-kicsit

-sokat

-nagyon sokat.

túl az első munkahelyi üvöltözésen (neem, nem munkatárssal).

gonosznak érzem magam.

vannak olyan klasszikus előadók, és dalok, melyeket sosem fogok "kinőni" :)

amúgy meglepően jó(l) vagyok :D pörgök, forgok, szeretem a munkám, a Gofrit, az embereket és szelem az utakat Lujzával, a hét folyamán 140 km-t tekertem :)

dzsiájdzsén

:D

ritkán tv-zem. de akkor biztos látom a dídzsúszos csajt.... lövészárokba "vele"....

néha még most is fáj, hogy milyen gonosz dolgok vannak, hogy az élet milyen igazságtalan tud lenni, hogy egyesek olyanok, mint az állatok, hogy milyen családi kapcsolatokban kell valakinek felnőni, élni, mit érezhet, vagy mi az amiről az sem tudja mi az, és kihasználják, és ez nekem tényleg fáj, hogy vannak dolgok, amiket közvetlenül látok, vagy tudok emberekről és nem csak a híradóban, és mit lehet tenni?

na ez van ma.

Az, hogy az ember lányának felelősségteljes, bejelentett, szakmába vágó munkahelye van, ami még felnőttes is, korán sem jelenti azt, hogy az ember lánya ténylegesen felnőtt... höhöh.

A káoszkapitánykodásról továbbra sem tudok leszokni, csak hogy lássátok röviden, hogy élek....

Péntek: munka (6-kor ébredéses munkaidős ez a dolog), utána egy órára haza, majd 6-kor indulás, A38, fergeteges Rotfront, sok szesz, pálinka, tequila, meg ami kell és pörgés, meg léleknyalogatás, meg ami már csak lenni szokott és a Dunaa. 5-kor alvás, délben haza, eredménytelenség, vasárnap: ébredés, süti sütés, pöst, kerti party, puf koncert, zp, citromos gösserek, 2-kor alvás. Hétfőn: 6-kor ébredés, munka, "régiek" /újak, enyhék és súlyosak, két ostromló, mindenki egyszerre beszééél! áuhh. Nagyon elfáradtam. Aztán este 11-kor ért a megvilágosodás, némi ráhatásra, hogy 20-a kedd, és nem szerda, márpedig az EÜ vizsga, az 20, azaz, ma ... Azon nyomban lázas telefonálás munkatársnak, sokszor, sms írás, olyan ideges voltam, alig bírtam elaludni, aztán fél 6-kor magamtól felkeltem (szeretem a reggeleket:D), mert jobb oldalról nyomaszt, hogy hogy éghetek ekkorát a munkahelyen, nem írtak vissza és mi legyen,  középről, a miért is vagyok én ilyen elcseszetten szétesett, balról, meg hogy nem tanultam semmit.... Fél 8-ra bementem Esztergomba, mert nem kaptam választ. 8-kor megérkezett a munkatársam és lecseszett, miért nem mentem vizsgára, ez természetes, be se kellett volna mennem, mondom én már nem jutok el oda, de Ő erősködik elvisz a buszhoz, próbáljam meg, gyerünk (Tündér:), és akkor elvitt, beelőzte nekem a buszt, fél 9-re Dorog, haza, csekk, posta, fizet, 9-kor Eü, ahol buktak, buktak, velem is szívóztak (fél 12-kor haza, 1-re vissza) de meglett :)

Haza, suvick, szemüvegcsináltatás (vagyis szerettem volna, ha lett volna olyan, ami tetszik, de nem). Azt hiszem túlságosan ragaszkodom a régi szép kis szemüvegemhez, és nagyon hiányzik és nagyon sajnálom hogy ripityára tört...

aztán kresz.

Holnap lehet bicóval megyek dolgozni, este meg úúúszááás!

Na, így élek.

Amikor igazából segítő lettem.

Ma megtörtént a várva várt első munkanapom! Nagyon tetszett, jól éreztem magam :)

Az épület barátságos, az ablakok fa keretei cseresznyés függönyöket fognak közre, növények, képek- fény és szalvéta egyaránt. Rengeteg üvegfesték, mindenhol kis minták, a plafonokról pedig tündérek, boszorkák, és pillangók csoportjai lógnak alább. IMÁDOM!!!!

A munkatársak nagyon szimpatikusak, egyik egy édes katolikus nagycsaládos anyuka érzést keltő alföldi cipős hosszú lenvászon egyberuhás nő, illetve egy temperamentumos, igazi irányító, csapatot kézben tartó kreatív nő, jó páros! :)

Amikor sérültekkel foglalkozó segítőket látok, átjár valami bizsergető érzés, hogy mennyire jók és mennyire jól csinálják. Milyen kisugárzásuk van, hogy tudnak bánni másokkal, hihetetlen energia.

Vajon ez bennem is megvan? Vajon külső szemlélő mit lát a munkámból? :)

Egyébként a srácok aranyosak és helyesek. Meg kell tanulni mindenki kis ügyeit, dolgait, bajait, így könnyebb lehet a közös munka! Középsúlyos sérültekkel voltam, van köztünk 2 ds-s, egy wilson-szindrómás, retardált, skizofrén, autisztikus, hiperaktív, és még ki tudja mik, ezek a betegségek elég komplexek. Van két leányzó, aki nem tud beszélni, hangokat adnak ki, olykor egy-egy artikulálatlan szó is kicsúszik, de semmi több. Az egyik fél óra egymás mellett ülés után adott puszit :)

Van egy kis hódolóm is (mindenkinek hódol ám), a világ legeredetibb csajozós dumájával állt elő:

"Az anyukám és az apukám nagyon aranyosak. Nem jössz fel hozzám? Megmutatom a fényképüket!" :D:D:D:D

Ezen olyat nevettem, nagyon vicces volt! meg, persze akart mindent, látogassam meg, menjünk koncertre, meg ki tudja mit :) Ő egyébként nagyon okos fiú ám! Szóval érdekes, hogy ki miben ügyes és miben nem.

A másik ami elég furcsa érzés, hogy többnyire velem egykorúak a srácok. Olykor elszomorít, hogy kinek milyen rész jut ebben az életben, illetve mitől lehet ez teljes, remélem sokat segítünk nekik ebben!

A napirend egyébként nagyon tetszett: szörpözés (bodza), aztán kézműveskedés: szövés, üvegfestett pillangók kivágása, drótozása, felfűztem nekik cérnára, hogy majd felakasszuk őket a többihez. Aztán nemezeltünk, anyáknapi ajándékok lesznek, virágok! Minden csupa szappan és szösz :) Utána rendrakás, éneklés és zenebona (csörömpölés mindenféle hangszerrel). Majd a várva várt ebéd, feladatosztás, rendrakás, diavetítő (VUK, kismalacos forró vizet a kopaszra), aztán kis kártya, memória, szöszmötölés, közben végig nevetgélés, medvehagymás kenyér uzsonnára és egyszerre figyelés sok emberre:)

Holnap is legyen ilyen :)

már-már fanatikus Almodóvar rajongó lettem, minden nap láttam egy kezei közt született filmet, s közben szavaim elálltak, érzelmeim kavarogtak, nevettem, sírtam, a történetek, karakterek, sorsok és viszonyok, annyira egyszerű s mégis bonyolult, annyira emberi, hogy ennél közelebbi már nem is lehetne. A művészet a művészetben, a filmben a színház, a filmben a balett, a filmben a film...

Európa, Spanyolország, színek, zenék, gitár és gitár, gyönyörű tájak, pici lakások, matadorok, fények, tenger, és Penelopé, és még annyi minden, annyi mindent írhatnék, ha nem vártam volna megint két hetet a bejgyezésre, s az impulzusok nem halványodtak volna el :)

nem akarok kreszre menniiiiii.

nincs motivációm.

két órát ülni egy teremben, egy helyben, neeeeeeeee!!!!

helyette: úsznék, sétálnék, bicóznék, fagyiznék, nézném a tavat, az eget, a madarakat, az embereket, csak lennék és kikapcsolnék, érted-e?

április 15-től dolgozom! :)

május 1-től állítólag van munkám. (ezt azért írom így, mert csak akkor hiszem el, ha aláírtam a papírokat és vettem bérletet)

azért csütörtökön még megyek egy interjúra. mert miért ne. ha válogathatnék? :)

a tavaszi vidámságok emlékére :)

Sok minden volt, van és lesz, bár ma az eső miatt kicsit lelassultam. Örülök, hogy itt a tavasz, hogy süt a nap, hogy van aranyeső, hogy a fák is kezdenek virágozni, lassan jönnek a zöld levelek, és minden szép lesz. Mostanában figyelek. Figyelem az eget, a felhőket, a tavat, és magamat. Másokat, most nem akarok... Ahogy együtt lélegzem a Lujzával. Suhanunk. És ez jó nekem.

Elméleti és testi-lelki rovatunk olvasták.

Ami a valóság (plusz): elvileg hét elején szólnak az otthonból, szerda van, és még semmi.

Elkezdtem kresszre járni, nem tudom, hogy fog ez menni nekem, nagyon bonyolultnak tűnik az a sokféle tábla, meg út, meg szabály, és amikor identitást ad a bácsi azzal, hogy A, B, M, én biciklisnek érzem magam...

Ma úszni fogok. Ahogy múlt héten szerdán is. De nem az árral :)

Nagyjából ezek mennek. Meg a bárányfelhők, persze.

Valahogy tényleg sorra romlanak a dolgok, nincs mese. Ha egy valami beindul, mint láncreakció, vagy a dominó meglökött első bábúja borítja el a terepet. Kevés van, ami felvidít. S még én nem teszek eleget...

Nem szeretném, hogy mindig csak nyafogásom olvassátok, de nincs más mondanivalóm, s akkor még részletességre nem is törekedtem, melyben bizonyítanám, hogy valahogy minden egész eltörött, ami meg nem, repedezik.